Az otthon és a család mindenkinek mást jelent. Hogy honnan jövünk meghatározza személyiségünket és befolyással van minden későbbi döntésünkre is. Nem mindegy tehát, milyen érzések alapozzák meg életünket, s hogy milyen emlékek kötnek gyerekkorunkhoz.

Az én gyerekkorom röviden valahogy így alakult:

Nyáron egész nap a szabadban játszani, az unokatesóknál nyaralni, homokvárat építeni, strandolni. Este piszkosan, jóleső fáradsággal haza menni. Kora reggel – míg mindenki alszik – anyu ágyról lelógó haját fésülgetni. Vasárnap délelőtt a mamámmal együtt sütit sütni. Naphosszat csak biciklizni, a patak mellett ücsörögni, beszélgetni, nevetgélni.  A fűzfa alatt boltosat játszani, az utcán a szomszéd fiúval tollasozni, focizni. A cseresznyefa alatt feküdni, sárgabarackmagot törni. A megszokott helyen minden reggel a barátnőmmel találkozni, majd együtt suliba menni. Szülinapomon egy hatalmas adag fagyit nyalni. Karácsonykor izgatottan várni, az ajándékokat tépve-bontogatni, csak úgy együtt lenni. Örülni bárminek, amit kaptunk és sütit majszoltunk. Álmodoztunk, milyen is lesz, ha felnövünk, ma pedig visszavágyunk, mert örökre gyerekek maradnánk.

Neked mi jut eszedbe ezekről az évekről?